Letettem még pár téglát és zsalukövet, így már kezd kirajzolódni a pálya vonalvezetése. Gyorsan megcsináltam Wintrack-ban is a meglévő és a tervezett pályát, amit most a nagyérdemű elé is tárok:-)
Ez a terv:
És itt tartok most:
Az első kapavágás
2009.03.04. 19:17 | Briko | 1 komment
Címkék: kezdetek új kert pálya
Elkezdtem átszállítmányozni a tégláimat az "új" kertbe és ha már lerakom valahová, úgy gondoltam, kerüljön a helyére...
Napok óta szenvedek már a Wintrack-al, a kert bonyolultsága (fák, kis tó, feleség előírásai, stb.) miatt nem lehet normálisan megtervezni - hagytam is a fenébe a szoftvert. Sebaj, majd ha kész van, akkor megcsinálom ott is:-)
Naszóval: először csak letettem a téglákat a körülbelüli helyükre, hogy legalább lássam, nagyjából merre fognak kígyózni a sínek.
Ezek után elkezdtem letenni a vágányokat is, természetesen a téglákat már a helyükre (a sínek) alá húzogatva.
Kialakult egy kis rész, ami talán már "mutat" valamit, legalábbis nekem:-) Természetesen nincs szintben, dől jobbra-balra, minden baja van, de ennek is megvolt az értelme: a tégák alatt kipusztul a növényzet, sokkal könnyebb lesz kiásni a helyét - és addig is van mit nézegessek...
Beterveztem egy hidat is - amit egyelőre lővésem sincs, hogyan fogok legyártani - várható majd a későbbiekben egy galériaszerű "fél" alagút, valamint a híd mögött közvetlenül egy a sziklákba bevezető alagút. De ezek nem az idén készülnek el, az tuti...
Újdonságok
2009.02.21. 15:09 | Briko | Szólj hozzá!
Történt egy-két "beszerzés" a karácsonyi időszakban:
Egy régen bezárt üzlet tulajdonosa keresett meg még decemberben azzal, hogy elég sok mindene megmaradt, csak a helyet foglalja, nincs-e szükségem rá... Végignézve a küldött listát, találtam egy-két, számomra érdekes dolgot, de a többségére bizony nem volt szükségem. Végül hosszas alkudozás után Veres Pisti barátommal közösen vettük meg a készletet. Ennek nagy része most is eladó, lásd. a linket az előző postban.
Ami számomra izgalmas: a gyerekek kaptak két vagont, az egyik egy karácsonyi festésű fantáziavagon kivehető szép dobozkával:
A másik egy birkaszállító zárt kocsi, eltolható ráccsal, elég egyszerű festéssel. Ami az extra benne, hogy hangos... Bizonyos digitális mozdonyokhoz csatlakoztatva bégetne benne a birkák :-) Ezt még ki kell próbálni...
Természetesen fantáziamodell mind a kettő.
Most pedig jöjjön az én karácsonyi ajándékom: az egyik szintén a megvásárolt készlet része: egy hosszított RhB paklikocsi, szintén eltolható ajtóval, belül faszán kidolgozott retyóval:
A másik már régi darab, eddig is volt 3 nyitott panorámavagonom, amik a Bernina vonalon közlekednek, most sikerült szerezni belőle még egyet:-) Győzzem telepakolni ülő figurákkal...
Az utolsó személyvagon már újdonság, az LGB (Märklin) végre megjelentette az Arosa 1. osztályú, kékre festett vagonját is:
Eladó kiegészítők / tartozékok
2009.01.19. 23:43 | Briko | Szólj hozzá!
Letölhető az oldalamról egy file, amiben rengeteg kiegészítőt, tartozékot kínálok eladásra. Ha valaki egyben elviszi, úgy 50% engedményt kap...
Az árak egyébként 250 Ft / Euro árfolyamon lettek kalkulálva.
LGB Depeche - lapszemle
2008.11.15. 12:36 | Briko | Szólj hozzá!
Jövő tavaszig csak a papíralapú kertivasút marad számomra - ezért is örültem tegnap, amikor megtaláltam a postaládámban az LGB Depeche téli számát.
Érdemes figyelni az árakat: Európában 7,50 Euró, USA-ban ugyanannyi dollár... Lehet, hogy rossz helyen élünk???
Na mindegy, nézzük a részleteket:
Hírt adnak róla, hogy megjelent az új nagykatalógusuk, amiben szerepel az összes jelenleg elérhető, illetve jövőre megjelenő modell. A katalógus kétnyelvű, németül és angolul is szerepelnek benne a leírások.
Az újság első lapjain rövid híreket olvashatunk egy - egy oldalon a következő országok keskenynyomtávú vasútjairól: Németország, Ausztria, Svájc, USA.
Majd a DB "m" jelzésű személyvagonjai kerülnek a terítékre, lévén egyre szaporodik a modellben megjelentek száma.
Négy oldalon foglalkozik az LGB Depeche az SBB Re 481 Cargo mozdonyával, ami hamarosan szintén a modelljeink sorát gazdagíthatja. A cikkben megtalálhatjuk a mozdony történelmét, leírását, technikai specifikációit, szót ejtenek a magánvasutakban használt példányairól is.
A következő cikk az RhB egyik történelmi mozdonyáról, a Ge 2/4 -ről szól, rengeteg gyönyörű, részletgazdag fotóval, valamint a modell bemutatásával.
Svájcban komoly hagyománya van a posta vasúton történő szállításának, külön cikket szenteltek az RhB sárga konténervagonjainak...
Az új modellek bemutatásától most eltekintek, őszintén leírva, nincs kedvem beszkennelni a fél újságot :-) Mindenesetre nem ragad le a kiadó az LGB saját modelleinél, bemutatja a POLA G új modelleit is, köztük a Reichenbach állomás új "Signal Tower" kiegészítőjét, valamint egy gyönyörű kovács műhelyt.
Két kerti pályát is bemutatnak a magazinban, rengeteg fényképpel, layout-al illuszrálva, közűlük az egyik egy iparvasutat mutat be - mit mondja, szívesen megnézném élőben is...
A végére pedig egy csodás kép, a Landwasser viaduktról:
Pause
2008.10.25. 20:45 | Briko | 3 komment
Költözünk.
A lehető legrosszabbkor, de hát ilyen az élet... Három éve próbálkozunk eladni a házunkat, talán most sikerült (egyelőre a felét). Emiatt a pályát el kellett bontanom, de természetesen az új helyen újat fogok építeni. Hogy az LGB, vagy Alpinline, esetleg Bemo lesz-e, még nem tudom. Addig valószínűleg kevés bejegyzés lesz ezen a blogon, de azért meg nem szűnik...
Az eddigi anyagokat ha lesz egy kis időm, exportálom majd Crash és Ist közös blogjába (vonatmagazin.hu), szóval lesz folytatás. Addig is érdeklődbe figyelem barátaim blogjait, fórumos bejegyzéseit.
Ha esetleg van olyan az olvasók közül, aki esetleg vevő lenne a teljes LGB gyűjteményemre, annak ajánlatát szívesen várom a briko@brikofilm.hu címen.
Átépítés 3.
2008.06.12. 10:35 | Briko | 10 komment
Címkék: átépítés lgb
A földmunkák nagy részével kész vagyok, jelenleg a digitalizálás megvalósításán töröm a fejem. Lefektettem kb. 30 méter gégecsövet, amibe bármikor behúzható a szükséges számú érpár, folyamatosan bombázom Vikát és Martisz barátomat a kérdésekkel, valamint várok egy eső mentes hétvégét... A jelenlegi terv egyébként az, hogy az új részt több szakaszra bontom, mindegyik elején egy jelzővel. A pályán egy irányú közlekedést tervezek, viszont több szerelvénnyel egymás mögött. Amikor egy vonat belép egy szakaszba, a mögötte lévő jelző tilosra vált, ennek következtében a vonatot követő következő szerelvény (ha esetleg utoléri az előtte lévőt) szépen lelassít, majd megáll a jelző előtt. Amikor az elöl haladó szerelvény elhagyja a szakaszt, akkor zöldre vált a jelző, gyorsulás, és mehet a menet. Épp próbálom belőni a lehetséges szakaszok számát és felmérni a szükséges elektronikai beruházás költségeit...
Folytatódik az átépítés
2008.06.02. 10:35 | Briko | Szólj hozzá!
Nem állt meg az élet az utolsó post után, gőzerővel kubikolok, kertészkedek. Kb. 5 köbméter földet mozgattam meg eddig, átültettem 40 kis fenyőfát, leütöttem cirka 100 karót a támfalaknak, szóval van meló dögivel...
Átépítés 1.
2008.05.11. 22:21 | Briko | 8 komment
Címkék: átépítés lgb
Készítettem úgy másfélszáz fotót a tegnapi és a mai napon, összefűztem őket egy kis filmecskévé - letölthető és megtekinthető a honlapom LGB / Média részlegéből.
U.i.: mocskosul fáradt vagyok, ilyen izomlázzal már rég küszködtem :-)
Mindennek a vége valaminek a kezdete
2008.05.10. 23:03 | Briko | 2 komment
Címkék: pálya lgb
Cseperednek a gyerekek, emiatt komoly változások váltak szükségessé a kertben. Ennek sajnos áldozatául kellett essen a kisebbik részben felépített pálya - ma gyakorlatilag az egészet elbontottam - már ami a síneket és a téglákat illeti. Elhordásra kerül hamarosan a spirál emelkedő és a kezdetleges támfal mögötti dombocska is, kérdés, hogy a beültetett kis fenyőfák hogyan fogják túlélni a költözést...
Itt lesz nyáron a medence, valamint a gyerekeknek mini-játszótér hintával, homokozóval, egyéb huncut dolgokkal.
Cserébe kialkudtam a kert másik részét, ott fog felépülni az új pálya. Az eredetileg is meglévő, a széleken futó sínek megmaradnak, csak a középső terület kap majd egy kis svájci fílinget.
Itt ugye eredetileg teljesen sík pálya futott, a kerti másik részében tupíroztam fel a dolgokat emelkedővel, spirállal, híddal. Itt több hibát is elkövettem, remélem mégegyszer nem futok bele ezekbe...
Az új részben is megcsinálom a spirált, be van tervezve egy kis tavacska is (bár ennek hallatán az asszony kést rántott), lesz egy kb. 3 méteres alagút - és amit még bele tudok zsúfolni a területbe úgy, hogy az ne tűnjön zsúfoltnak... Biztos, hogy marad hely épületeknek, mert ezek nagyon meg tudják dobni a látványt és eddig tulajdonképpen mellőzve voltak. Itt az egyetlen gond az összerakás, mert az viszont piszkosul időigényes, és időből mostanság nagyon kevés marad a hobbymra, de majd csak elkészülnek egyszer...
Próbálok stopptrükk-szerűen elkészíteni egy kis filmet is majd az építkezésről, az első pár másodperce már fel is van véve...
Wintrackban összedobtam az előbb a pályatervet, ami a jelenlegi elképzelést mutatja meg, a sínek egymáson kaszálnak, nem megijedni, az emelkedőket nem adtam meg a programban, de talán a nélkül is mutat valamit:
Teljes méretben letölthető innen.
LGB pálya átalakítás
2008.04.29. 09:14 | Briko | Szólj hozzá!
Tegnap rászántam magam és kicsit "jobbítottam" a pályán. Talán emlékeztek még rá, egy régebbi bejegyzésben írtam is róla, a híd magassága alacsonyabb lett a kelleténél - ezt egy mozdony palettája bánta...
Két lehetőségem volt: vagy megemelni a pályát a híd előtt és után, vagy lesüllyeszteni kicsit a híd alatt. Én az utóbbit választottam, ástam kicsit és egy "téglányival" lejjebb kerültek a sínek.
De ha már nekiálltam a kubikos-munkának, akkor nem maradhatott ki egy kis betonozás sem, megkönnyítve a gazokkal vívott heroikus küzdelmemet :-)
AirNav RadarBox
2008.04.27. 15:45 | Briko | 5 komment
Címkék: flight airnav radarbox légiirányítás
A kertivasúton kívül másik nagy hobbym a repülés, illetve az azzal kapcsolatos érdekességek. Ennek szellemében került tegnap este a kezeim közé ez a szerkezet, aminek a segítségével online figyelemmel lehet kísérni a levegőben lévő gépeket. Tudom, sokak számára ez nem jelent semmit, max. legyintenek egyet, de számomra nagyon érdekes dolog a képernyőn látni, hogy éppen milyen légitársaság, milyen gépe, milyen magasan repül, honnan-hová...
Ezt látom a képernyőn használat közben:
Nagyobb méretben:
Kiárusítás
2008.04.05. 21:22 | Briko | 1 komment
Ha valakit érdekel:
Eladó egy ACER TravelMate 430-as laptop. Benne 40 gigás vinyó, 512 Mb. RAM, 2,5-s P4 proci.
Érdeklődni és alkudozni email-ben...
Nyaralás tervezet
2008.03.24. 09:20 | Briko | Szólj hozzá!
Címkék: vonat nyaralás salou
Idei nyaralásunkat ismét kedves ismerőseinkhez, Spanyolországba (Salouba) tervezzük. Tegnap felmerült az ötlet, mi lenne, ha vonattal mennénk. Az SBB honlapján kitűnő menetrend tervező van, nosza le is kértem a menetrendet, az optimális verzióban 3 átszállás van: Budapest Keleti Pu. - Bécs - Zürich (Talgo!) - Barcelona - Salou. Viszont jegyárat nem volt képes kiadni a rendszer (Bahn.de sem), megpróbálom a héten elérni a MÁV Start nemzetközi jegypénztárát, tudnak-e árat mondani. Félek, a kérésemmel valakinek egész napos feladatot fogok adni:-)
Közületek tud valaki fél Európára szóló családi bérletről, vagy valami hasonlóról?
VasútModell Múzeum - Keszthely - megnyitott!!!
2008.03.23. 23:23 | Briko | Szólj hozzá!
Címkék: fórum index keszthely múzeum vasútmodell
Pénteken megnyitott a VasútModell Múzeum, ma pedig elindult a hozzá kapcsolódó fórum az Indexen. Oda már bevésem - ide is bekopizom majd - a belépőjegy árakat, valamint a térképet, hogy hol is van Magyarország legnagyobb terepasztala...
Keszthely - nyitás
2008.03.15. 13:55 | Briko | Szólj hozzá!
Most már normális betűnagysággal is be merem írni - hivatkozva a www.martrain.hu honlapra - hogy a nyitás várható dátuma jövő hét péntek, azaz 2008 március 21.
LGB Shop
2008.03.13. 20:48 | Briko | Szólj hozzá!
Időközben folyamatosan frissül az LGB Shop kínálata is, kerületek fel magánszemélyek hirdetései is (volt közűlük ami már el is kelt), egyre több fénykép van fenn - szóval fejlődünk...
Keszthely
2008.03.12. 21:50 | Briko | 9 komment
Halkan mondom és kis betűkkel, szóval kéretik nem kész tényként kezelni, de azt csiripelték a tavaszi kis madarak, hogy húsvét környékén megnyitja kapuit az ország első vasútmodellező múzeuma...
· 1 trackback
Gyomírtás felsőfokon
2008.02.26. 20:23 | Briko | 7 komment
Címkék: kertivasút lgb gyomok
Már sokadik éve vívom az örökrangadót természet ősanyánkkal, pontosabban a hozzá szorosan köthető gyomokkal.
A képen látható rész egyébként is a gyengém, hiszen kiemelkedik a talaj és így a növényzet síkjából, emiatt sokkal jobban szem előtt vannak a tetején kitüremkedő gyomok.
Első körben maradt a kézi megoldás: megalázkodunk a természet előtt, letérdelünk és rángatjuk ki a gazokat... Ez nem túl hálás megoldás, mert kb. két hét alatt újranőtt az egész, ha véletlenül kimaradt egy gyomtalanítás, akkor kis túlzással akár Rambo is jöhetett volna harcolni a kerti dzsungelbe.
Következő (beteg) megoldás a házban és az ismerősöknél található mindenféle sziló, folyékony-szög, szigelető alkalmazása lett: kiszedtem a kavicsokat, telenyomtam és elkentem a felületen az "anyagot", majd vártam a hatást... Ami természetesen nem jött, a gazok szó nélkül fúrták keresztül magukat a létező legbrutálisabb kötő-ragasztó-szigetelőnyagon is.
Harmadik lépcsőben jött a gyomirtó: édesapámtól kaptam valami ultra-butál anyagot, amitől állítólag még a magma is kihül - hát nem ért meglepetés, amikor tapasztaltam, hogy ide ez is kevés...
A múlt héten úgy döntöttem, hogy "ez a harc lesz a végső" alapon kiszedtem a már sokat megélt kavicsokat, a kialakult helyet teleöntöttem betonnal, amire száradás után mehet vissza a kavicságy... Ha ez nem segít, akkor passz....
Index.hu/forum
2008.02.26. 20:14 | Briko | Szólj hozzá!
Még a múlt hét végén ágynak döntött valami brutális nyavaja, ennek örömére még a számítógépet se kapcsoltam be elég sokáig. Így lemaradtam az Index egyik topicján zajló igen érdekes vitának a végéről, amiben az Index egyik vezető munkatársa és az egyik "nagydelgombos" moderátor között bontakozott ki - pont az utóbbiak tevékénységéről. Tény és való, hogy kilétüket már-már misztikus homály fedi, csupán néhányak tudnak közvetlen "drótot" hozzájuk. Részemről még soha nem volt problámám a működésükkel, de tény, hogy igazságot nem lehet úgy osztani, hogy mindkét fél elégedett lehessen - valaki tuti hőbörögni fog. Az is tény, hogy látványosan kevesen vannak, a reagálásukra néha várni kell kicsit. Na mindegy, kíváncsi ember vagyok magam is, érdekelt volna a végkifejlett, de reggelre persze kitörölték:-)
Vikánál viszont úgy tűnik, hogy megérett az idő egy honlap átalakításra, ennek eredményét mindenki megtekintheti a http://vimav.hu oldalon...
Alpesi kocsmahivatal
2008.02.15. 22:38 | Briko | 10 komment
Ma megérkezett a 331721 cikkszámú Pola épületem, nevezetesen egy alpesi vendégház. Még a doboza is meglepően nehéz volt, ráadásul az ajtón is csak oldalvást fértem be vele:-)
Ahogy elnézem a külföldi honlapokon látható képeket, nagyon meg tudják dobni az épületek a kerti hangulatot, csak sajnos svájciból nagyon kicsi a választák. Még egy hegyi templom az esélyes a beszerzésre, illetve várom a javaslatokat, hogy a www.faller.de honlapon látható Pola termékekből ki melyiket tudná elképzelni az RhB pályája mellett...
LGB Shop - újdonságok
2008.02.12. 16:04 | Briko | 4 komment
Felkerültek a remélhetőleg idén megjelenő új modellek is, képpel, árakkal együtt.
Az az ötletem támadt, hogy ki kéne terjeszteni a dolgot más kertivasutas gyártók termékeire ( Märklin, Pola, Preiser, stb. ) is, kérdés lenne-e rá kereslet...
Úgy tűnik újraindult más fronton is az élet az LGB berkein belül, szombaton vettem ki a postaládámból az új LGB Depeche-t, azaz a hivatalos újságot. Megküldték a 2008-as újdonságlapot is, szóval Märklinéknél nem csak ülnek a babérjaikon, hanem tényleg újra akarják indítani a gyártást...
LGB Shop - feltöltés
2008.02.09. 19:06 | Briko | Szólj hozzá!
Megkezdtük a "shop" adatokkal való feltöltését: először a mozdonyok kerültek sorra, ahol azt hiszem most már teljes a lista, 90%-ban fenn vannak a sínek is.
Akció: minden kedves vásárló, aki eléri a 100 000 forintos értéket, december 31-ig minden további vásárlására 10% kezdvezményt kap!
LGB Shop
2008.02.03. 20:49 | Briko | 3 komment
Sokan érdeklődnek nálam, hogy hol vásárolom a modelleimet. Magyarországon a fő beszerzési forrásom Veres István barátom, akinek a kínálata a közeljövőtől kezdve megtekinthető lesz a honlapomon. Jövő hét végétől folyamatosan töltjük majd fel a rendelhető modelleket, kiegészítőket.
Két dolgot szeretnék kihangsúlyozni: Pisti teljesen legálisan kereskedik itthon a Märklin-LGB termékekkel, közvetlenül a gyárral van szerződése - én pedig csak a tárhelyet adom (az informatikai háttér ismét Vikának köszönhető).
Kínai élmények
2008.01.29. 21:59 | Briko | Szólj hozzá!
Címkék: kína repülés útleírás
Tavaly április 18-án délután elindultunk Bécsen keresztül Peking irányába. A bőröndök lefóliázása után az elsők között voltunk a check-in pultoknál, az ott dolgozó hölgy figyelmes és kedves volt. Elektronikus jeggyel utaztunk, amin a Bécs-Peking viszonylatban előre foglalt és visszaigazolt helyünk is biztosítottnak látszott. Sajnos csak látszott, mert az AUA kiadta a visszaigazolt helyünket másnak, nekünk már csak a gép két különböző helyén lévő szék jutott, ráadásul a középső szekcióban, a lehető legrosszabb elosztásban. Ez nekem nem nagyon tetszett, a hölgy átérezve a helyzetet, azonnal kérte a kollégáját telefonon, hogy telexezzen Bécsbe, mert ő már itt nem nagyon tud mit tenni az ügy érdekében. Lelkiekben felkészülve az osztrákokkal vívott küzdelemre, álltunk be a biztonsági ellenőrzéshez vezető hosszú sor végére. Nagy meglepetésemre a sor gyorsan haladt, bár természetesen csak egy kapu működött, hamar átjutottunk az ellenőrzésen. A pinceklubból való indulásig volt még majd 2 óránk, ezt dohányzással és némi vásárlással ütöttük el. Az egyik Duty-Free-ben magunkévá tettünk két üveg Bayles-t, gondolván, majd jól megisszuk Pekingben. A pénztáros hölgy szerint amit már a biztonsági ellenőrzés után veszünk, azt fel lehet vinni a gépre…
Eljött a beszállítás, a rövid buszos túra után feljutottunk az Austrian Arrows kis gépére, ahol elfoglaltuk helyünket – én természetesen az ablak mellett. Őszinte meglepetésemre a kis kávédarálón meglepően tágas hely fogadott, kényelmesen elfértek még az én hosszú lábaim is. 5 perc késéssel indultunk, lassú emelkedés után egyenesen Bécsnek vettünk az irányt.
Kb. 45 perc repülés után már kezdte el csökkenteni a magasságot a kapitány, aki egyszer jelentkezett be az út során, akkor alig érthetően hadarta el – gondolom a szokásos – mondanivalóját németül és angolul. Rövid süllyedés után 180 fokos jobbforduló majd további süllyedés következett, majd ismét 180 fokos, ezúttal „balkanyar”, így álltunk rá a pályairányra. Hogy ez az „S” kanyar normális megközelítési eljárás volt, vagy csak holdingra küldtek bennünket – nem tudom. Rövid buszozás után már a reptéren kocogtunk, hogy elérjük a Pekingbe induló gépünket.
Itt újabb biztonsági ellenőrzés következett, ahol a rostán fennakadt a Ferihegyen vásárolt Bayles-ünk.... Tudván, hogy előttem még áll egy harc a normális ülőhelyeinkért, nem akadékoskodtam a biztonsági őrökkel, inkább egy életem – egy halálom, megreccsentettem az egyik üveget és hajrá – egy húzásra megittam belőle kb. fél litert J. Tágra nyitott szemmel néztek a sógorok – ilyet talán még ők se láttak… Végül is jó döntés volt, mert gyakorlatilag végigaludtam az éjszakát a gépen.
Közben meghallottam a nevemet a hangosbemondóban, átverekedtük magunkat a tömegen a helyi check-in agentekhez, akik szó nélkül kicserélték beszállókártyáinkat a 14 A, B ülésekre – szóval a verbális küzdelmet megúsztam.
A 21 órakor induló géphez 21:05-kor kezdődött el a beszállítás, így gyakorlatilag pont egy óra késéssel indult el az Airbus.
Mint már írtam, a leküldött cirka fél liter alkoholnak köszönhetően nem volt gond a konzervdobozban való elalvás sem.
Másnap reggel a Góbi sivatag felett ébredtünk, kiosztották a frissítő kendőket és a felejthető reggelit, én itt már inkább a kamerámmal voltam elfoglalva. Próbáltam több-kevesebb sikerrel megkeresni a magasból a Kínai Nagy Falat – máig nem tudom, hogy sikerült-e… Az ülések háttámláiba épített monitor egyik csatornáján a gép hasába épített egyik kamera képe és az air-show között váltogattam folyamatosan – így gyorsan telt az idő. Gyakorlatilag nyíl egyenes megközelítés után landoltunk Pekingben, ahol irgalmatlan hosszú taxizás után parkoltunk le végre-valahára. A reptér jól szervezett, se a bejutással, se a csomagokkal nem volt semmi gond, gyorsan hozzájutottunk motyóinkhoz.
Némi pénzváltás után ( 24 Ft. = kb. 1 Jüan ) szembesültünk a taxisok rohamával, mindenki minket akart elvinni a szállodába… Először egy kisbusz sofőrjével alkudoztunk, de a 400 jüanos viteldíjat sokalltuk, és otthagytuk a dühöngő sofőrt. Egy normálisnak látszó taxissal végül is megállapodtunk 200 jüanban, aki bezsúfolta bőröndjeinket a kocsijába és megindultunk Peking belvárosa felé.
Remek többsávos autópályán haladtunk befelé Pekingbe egész jó ütemben. Mint kiderült 5 körgyűrű veszi körbe Pekinget, a mi szállodánk – a Presidential Plaza Hotel – a második mellett volt található. Ezen viszont már óriási dugó volt, majd egy óra alatt vergődtünk át rajta, pedig ez is kétszer ötsávos volt. A becsekkolásnál kiderült, hogy az általános angoltudás még egy ötcsillagos szállodában is a béka segge alatt van. Ez fokozottan érvényes egész Kínára – talán csak a kereskedők beszélnek elfogadhatóan angolul. A taxisok viszont meg se mukkantak, még az angolul kiejtett kínai neveket sem értették meg, a megoldás az volt, hogy mindent le kellett íratni a szállodában kínai írásjelekkel és a cetlit odaadni a taxisnak.
Miután megkaptuk az egyébként nagyon kultúrált szobánkat, úgy döntöttük, hogy a 6 órás időeltolódást úgy küzdjük le, hogy nem fekszünk le aludni, hanem egy dupla kávé lenyomása után beverekedjük magunkat egy jó barát által ajánlott bevásárlóközpontba. Ismét ácsorgás következett a pekingi forgalomban, ahol elég idő adódott az elmélkedésre: Peking gőzerővel készül az olimpiára, dózerolják a nyomornegyedeket, új szállodák, üzletközpontok, lakótelepek nőnek ki a helyükön. Meglepődve tapasztaltuk a tisztaságot, sehol egy eldobott cigarettacsikk, szemét. Viszont a forgalom… A kínaiak életveszélyesen vezetnek, indexet szinte senki nem használ, viszont dudálnak ha kell, ha nem kell. Nyomakodnak, furakodnak, aztán győz a bátrabb, illetve aki kevésbé félti a kocsiját… Végül megérkeztünk a „Silk Market” bevásárlóközpontba, a viteldíj nagyon baráti volt, 38 jüan (kb. 900 Ft). Általánosságban megállapítható, hogy a hivatalos taxidíjszabással érdemes utazni, úgy a legolcsóbb. Viszont a taxist mindig figyelmezetni kell, hogy kapcsolja be az órát, mert egyébként a normális viteldíj 8-10 – szeresét kérik – lehet alkudozni és veszekedni majd. A bevásárlóközpont előtt megebédeltünk egy Subway-ben, majd irány a shoppingolás… Tapasztaltuk, hogy minden kapható, még tán harcoló szovjet alakulat is – viszont minden hamisítvány. Egészen szemérmetlen módon kellett alkudozni, az először felajánlott ár 5%-ával kell indítani az alkudozás folyamatát. Összességében a következő árakat sikerült elérni: cipők: 70 Jüan (1700 Ft), gyerekruhák: 35 Jüan (840 Ft), pólók, ingek: 40 Jüan (960 Ft). A bevásárlás után visszamentünk a szállodába, ahol még felkerestük a medencét és a yakuzzit egy rövid relaxálásra. A fürdés után, mint akit fejbevertek aludtunk el.
Másnap reggel nyakunkba vettük a fényképezőgépeket, kamerákat és elindultunk a Tiltott Város irányába. A taxissal való rövid konfrontáció ( taxióra vagy alkudozás ) után besoroltunk a Tian’anmen tér felé vezető dugóba. Megvettük 60 Jüanért a belépőnket a Tiltott városba, ami a maga nemében páratlan látványosság, leírni nem igazán lehet, beszéljenek róla inkább a fényképek és a videó.
Megtekintése után egy riksás tett ajánlatot a Hutong negyedben való nézelődésre, némi üvöltözés után megállapodtunk 100 Jüanban, ami számára horribilis összeg lehetett, valószínűleg a negyedéért is elvitt volna minket, de úgy voltunk vele, hogy párszáz forintnál többet ér a nyugalmunk és az időnk, hajrá, induljunk. Kettőnk súlyával igencsak megszenvedett sofőrünk, amíg keresztülkarikázott velünk a nyomornegyeden. Utána rövid ebéd következett a Xihai tó partján, majd elindultunk a Longtan parkba. A park a hasonló nevű tavat öleli körül, kedvelt kiránduló és pihenőhelye a helyieknek. Itt is, mint Pekingben oly sűrűn, szabadtéri kondigéphez hasonló felszerelések vannak kiépítve, amin különböző lazító – nyújtó – erősítő gyakorlatokat végeznek az itteniek gyerektől nyugdíjasig egyaránt. Látszik, hogy az egészség megőrzése komoly szerepet tölt be az életükben. A parkban van lehetőség meglehetősen ízléstelen vizibicikli bérlésére – mi ettől eltekintettünk, inkább körbesétáltuk a tavat, melynek távolabbi végébe egy gyönyörű vízesést „építettek”, ami minden irányból klassz fotótéma volt. A belépő egyébként 2 Jüan-ba került. A park mellett egy vidámpark helyezkedik el, ezt most kihagytuk, bár a hullámvasutakat szívesen kipróbáltam volna. Következett az esti standard alkudozós – bevásárlós program, mely végeztével félájultan zuhantunk be az ágyunkba.
Harmadik nap reggel korán kellett kelnünk, mert befizettünk egy egész napos programra, amely reggel 7-kor kezdődött. A csomagtúra ára 360 Jüan volt koponyánként, amely tartalmazta egy tradicionális kínai ebéd árát is. Meglepő pontossággal érkezett meg az egész kényelmesnek bizonyuló minibuszunk, mellyel először a Ming sírokat látogattuk meg. A Ming dinasztia, ha jól emlékszem, a leghosszabban hatalmon lévő család volt, az ő temetkezési helyük vált kultikus kirándulóhellyé – ennyit erről, akit érdekel a téma, az útikönyvekben részletesebb információt is találhat róla. A hely valóban szép és érdekes, bár mi csak kutyafuttában néztük meg. Hogy a program a szervezők részéről valóban rentábilis legyen, útbaejtettünk még két turistakifosztó kombinátot is, az egyik egy jade „factory” volt, ahol igen drágán lehetett vásárolni jade-ból készített ékszereket (a csoportunkból senkinek sem kellett), a másik pedig egy tradicionális kínai gyógyítással foglalkozó centrum volt, ahol szerény személyemnek köszönhetően fulladt röhögésbe az egyébként igen komolyan vett betegség-diagnosztizálás. Történt ugyanis, hogy egy félórás előadás után besorakozott a terembe 3 fehérköpenyes tudós és lehetett jelentkezni egy ingyenes próba-vizsgálatra. Mit veszthetek, gondoltam kipróbálom… A vizsgálat annyiból állt, hogy hosszan számolta a professzor a pulzusomat, majd nézegette a kiöltött nyelvemet, tudós képpel mormogott valamit kínaiul, amit az asszisztense végül lefordított angolra: túl kövér vagyok… Lévén tényleg ütöm a mázsát, de ez mondjuk szabad szemmel is látható, a diagnózis felállításához nem hiszem, hogy szükséges volt a nagyon komoly képpel előadott tudóskodás, ezért akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. A doki is érezhette a helyzet fonákságát, mert hogy mentse a helyzetet, rögtön medicinát is javasolt, horrorisztikus áron: valami teát, illetve sok mozgást. Közben a hátsó sorokban ülő csoporttársaim élénken érdeklődtek, hogy mi is volt részemről a mosoly tárgya, röviden elmondtam nekik a diagnózist, amire elemi erővel tört ki a röhögés mindenkiből – és itt vége is szakadt a tradicionális kínai gyógyászat méltatásának…
A kínai ebéd szervírozására egy beláthatatlan nagyságú, sportcsarnokhoz hasonló helyen került sor, az itthoni valamikori üzemi étkezdékhez hasonló színvonalon. Leültettek egy szép nagy asztal köré minket, majd fél óra várakozás után kihoztak egy lavór rizst és mindenkinek egy kanalat (tányért is), majd hajrá… Inkább vettünk egy jégkrémet…
Ezután végre elindultunk a Nagy Fal irányába, egész pontosan a Badaling rész felé. Gyönyörű szerpentineken vezetett az út és lévén buszban ültünk, ami sűrűn haladt a szembejövők sávjában, csak néha volt halálfélelmünk… Végre odaértünk, tapasztaltuk, hogy többszáz méter szintkülönbséget kell legyőznünk nem túl europer módon kiépített ösvényeken – inkább befizettünk egy hullámvasút és a nyári bob keverékére hasonlító szerkezetre, ami felhúzott minket a hegy tetejére. Maga az építmény lenyűgöző, minden képzeletet felülmúl. Belegondolni is rettenetes, milyen lehetett ebből több ezer kilométert felépíteni pusztán emberi erővel… Iszonyatos mennyiségű turista áramlik rajta folyamatosan, emiatt természetesen ide is megtelepedtek az árusok – az itt árult holmik minőségéről most nem ejtenék szót… Lefelé a hullámvasúttá avanzsált szerkezettel jöttünk, jó móka volt.
Délután 5 óra körül már a szállodában is voltunk, jöhetett a szokásos esti bevásárlás. Minden este elmentünk a már jól ismert Silk Market-be, megvacsorázni és kicsit alkudozni valami vacakra.
Másnap reggel elmentünk látogatásunk fő célját megnézni: a Kínai Franchise Világkiállítást. Az itt tapasztalt dolgokról most nem írok, gyanítom nem sok mindenkit érdekelne…
Következő nap hajnalban keltünk, ugyanis feltett szándékunk volt Shanghai legfőbb nevezetességeinek megtekintése is. Reggel fél 7-re már a repülőtéren voltunk, két órával a gép indulása előtt. Elsőnek csekkoltunk be a China Eastern légitársaság pultjánál, a 4 A, 4 B üléseket kaptuk így. A repülőtér tele volt számunkra egzotikus légitársaságok gépeivel, sajnos a fényképezési lehetőségek elég korlátozottak voltak, maradt a cigarettázás az erre kijelölt helyeken. A gép külső állóhelyről indult, a busz majd negyed órát vitt minket a repülőtér másik felébe, ahol már várt ránk a pedánsan kitakarított Boeing 737. Hosszú taxizás után szálltunk fel, majd két órás eseménytelen repülés után csattanós, odavágós leszállás következett az akkor még száraz Shanghai Pudong repülőterén. A csomagokra nem kellett várni, mivel nem voltak, belföldi út lévén nem volt határátlépés sem – 10 perc múlva már a Maglevet kerestük. Ez ugye kuriózum, ha jól tudom, akkor az egyetlen működő mágnesvasút, ami 431 km/h sebességgel hasítva 8 perc alatt teszi meg a repülőtértől a városig tartó 30 kilométeres utat. A jegy nem volt drága, economy class-on 80 Jüan volt a retúr. A városba érve taxiba vágtuk magunkat, irány a Drum, azaz a helyi korzó. Mire odaértünk, ítéletidő fogadott, monszun jellegű eső orkánhoz hasonló szélviharral kombinálva. Lévén egy szál pólóban voltunk, így a tüdőgyulladást megelőzendő bevettük magunkat egy McDonald’s-ba, gondoltuk, ott kajálunk egyet, addig talán alábbhagy az eső. Nem így lett, sőt még durvábbra fordult az időjárás. Nekiálltunk taxit keresni, de szabad egy se nagyon volt… Hamar döntés született egy meleg dzseki megvásárlásáról, irány a ruhaboltok: mindegyikben hatalmas betűkkel hirdették az akciós kabátokat, de hogy-hogy nem, az akciósokból sehol nem volt a méretünkre való, csak a horribilis áron adott randaságok. Végül szabályszerűen letámadtunk egy taxit, ami épp akkor rakta ki az utasát és visszavitettük magunkat a Transrapid városi végállomásához. A repülőtéren megpróbálkoztunk a jegyünk átíratásával, lévén a mi légitársaságunk (China Eastern) is folyamatos légihidat üzemeltetett Shanghai és Peking között – természetesen erre nem volt lehetőségünk, minden gép tele volt. Maradt a várakozás (délután 2 óra körül járt az idő) a 21 50-kor induló gépünkig. Maga a reptér is igencsak ingerszegény volt, rettenetesen unalmas délután töltöttünk ott. Este 9 körül fordult izgalmasra az ügy, amikor is kiírták, hogy a gépünk késik… De hogy meddig, arról néma csend volt. A csekinesek sem tudtak mondani semmit, állítólag a másik városból, ahonnan jött a gép, az időjárás miatt felszállási tilalom van. Kezdtünk berendezkedni a hosszú várakozásra, felváltva aludtunk a reptéri igen kis komfortfokozattal rendelkező padokon. Éjfél körül hatalmas csatazajra riadtunk, a feldühödött kínai tömeg megostromolta a pultot, ahol két szerencsétlen próbálta állni az utasok dühét. Mindenki reklamált, elsősorban a gépért, másvalaki a repülőjegy árát szerette volna visszakapni, megint más pedig hotelszobáért üvöltött. Szerencsére volt az utasok között egy Kínában élő angol úr is, aki tolmácsolt nekem és elmondta, hogy az előbb felsoroltak közül semmit nem hajlandó adni a légitársaság. Ekkor hágott a csata a tetőpontjára, az egyébként elég magas lóról beszélő légitársasági alkalmazottak közül az egyik arcán hatalmas pofon csattant, míg a másikat egy üdítős palackkal dobták fejbe - közvetlen közelről, teljes erőből. Az egy szem ott lévő biztonsági őr elszaladt, magára hagyva a felbőszült tömeget és az ott dolgozókat. A pofonok után kicsit lehiggadtak a kínaiak, megpróbáltam megérdeklődni, miért nincs itt egy felsőbb vezető, aki talán tudna valami megoldást találni a problémára. A holt komoly válasz az volt, hogy a vezető alszik, az ilyen dolgok nem fontosak, ha meg is ölik az alkalmazottat nem gond, holnapra van helyette száz másik… No comment. Végül hajnali egy óra tájékán betoltak egy gépet, közölték, hogy nincs kitakarítva, nincs feltöltve se vízzel, se semmilyen ellátmánnyal, aki akar az ezzel hazamehet, aki nem, az aludjon a padokon. Természetesen a hazamenetelt választottuk, nem foglalkozva a mellékes körülményekkel. A tömeg is rögtön megnyugodott és elindult a roham a cső felé, tuti ami tuti alapon, gondolom mindenki úgy gondolta, hogy ha már a gépen vannak, akkor nem lehet nagy baj. El is indult a gép, amin a felszállás után rögtön elaludtam, csak a leszállásra ébredtem fel, ugyanis úgy odacsapta a pilóta a repülőt a pekingi repülőtér csontszáraz betonjára, csodáltam, hogy nem esett szét. Életemben először lett jelentősége a biztonsági övnek, mert anélkül biztos, hogy kiestem volna az ülésből. Hajnali fél négykor végül elhagytuk a repülőteret, lehetett visszataxizni a szállodába…
Másnap jó későn ébredtünk, úgy gondoltuk, hogy akkor rövidebb programokat szervezünk aznapra. Ennek okán ellátogattunk a pekingi állatkertbe, megnézni a kihalás szélén álló óriáspandákat, majd fellifteztünk a helyi tv torony tetejére, meglesni a magasból Pekinget. Ezek után ellátogattunk egy másik, zsibvásár jellegű, Pearl Market nevű helyre, ahol szintén szinte minden kapható volt. Itt is bevásároltunk egy csomó teljesen felesleges vackot, majd jött a vacsi és az alvás. Utolsó napunkat ismét kirándulásnak szenteltünk, taxit fogtunk és elvitettük magunkat a Xiang Shan templomhoz, ahonnan libegővel mentünk fel a hegy tetejére. A kilátás mesés volt, a környezet mesébe illő. Délutáni programnak a Nyári Palota megtekintését választottuk, amit szintén nem bántunk meg, mert gyönyörű szép élményekkel lettünk ott is gazdagabbak. Innen a hazajutás volt kicsit nehézkes, hiszen a taxisok is tudták, hogy messze vagyunk a szállodától és szemérmetlen magas árat akartak szabni a hazavitelért. Végül elindultunk gyalog és pár száz méterre leintettünk egy taxist, aki már hajlandó volt a taxiórát bekapcsolva normális tarifáért hazavinni bennünket…
Az estét csomagolással töltöttük, majd aggódással, hogy mennyit kell vajon másnap fizetni a fejenként cirka 30 kg. túlsúlyért… Reggel két taxival mentünk ki a repülőtérre, ott a kombi autó sajnos ismeretlen fogalom. Mindegy, nem volt nagy összeg, 120 Jüan (kb. 3000 Ft.) volt a fuvar fejenként.
A becsekkolás problémamentesen lezajlott, nem foglalkoztak a túlsúllyal sem. A 747-esen sajnos a szárny végén kaptam helyet, ami szinte lehetetlenné tette a videózást. Lévén helyi idő szerint 10 órakor indult a gép, az időeltolódás miatt az egész utat nappal tettük meg. Ez sajnos nagyon megnehezítette az alvást – elég törődötten érkeztünk Frankfurtba. Az itteni másfél óra várakozás gyorsan elrepült, hasonlóképpen a rövidnek tűnő hazaút.
Ferihegyen 4 hosszú sor várakozott a határőrök előtt, de meglepő módon elég gyorsan haladtunk előre. A csomagjainkra viszont elég sokat kellett várni… Kifelé becéloztuk a zöld folyosót, a vámos harcostárs ’hál istennek elhitte, hogy nincs mit levámolnunk és már úton is voltunk a parkoló irányába…
A fényképeket megtalálhatók a honlapomon, azon belül pedig a "Travel / 2007 / Kína" menüpontok alatt.
