Azt sejtettük, hogy a fenntartó kezelés se lesz egy álom, de azért arra nem számítottunk, hogy pont az emberi test egyik legnehezebben pótolható (gyógyítható) szerve fogja felmutatni a kemónak a piros jelzőt: Lilu mája közölte, hogy elég volt, nem bírja tovább.

Bizonyos, a máj által a vérbe kibocsájtott enzimek jelezték, hogy nem tudja már a funkcióit ellátni, ha nem hagyjuk abba, visszafordíthatatlan károsodás következik. Az egyik érték másfélszerese a megengedettnek (1-40 a referenciatartomány, Lilué 60), a másik pedig 160, ugyanezen tartományon kívül... Hozzá kell tegyem, ezek az értékek egy egészséges, nem rákos emberre vonatkozó határértékek...

Szóval most a kemoterápiás gyógyszerek szedését abbahagytuk, szigorú diéta, hetente vérvétel, izgulás, hogy a fennti értékek javulnak-e. Ha nem javulnak, az ugye nagyon nagy gond, mert az azt jelenti, hogy már károsodott a máj. Ha javulnak, az ugye első gondolatra jó jel, de ha filózok rajta kicsit, akkor az jut eszembe, hogy ezek szerint nem bírja a máj a Trexánt, illetve a Phurinetol-t, amiket nem nagyon lehet mással pótolni. Kemó nélkül pedig be van dobva a gyeplő a lovak (rákos sejtek szaporodása) közé?

Nem tudom, mi várható.