November elsejét is gyaloglással kezdtem: irány a temető, kicsi panaszkodás anyukám sírja előtt - ő legalább meghallgat...
Délután edzőterem - lassan hazajárok, állapították meg a recepciós lányok. Lassan kezdenek az oda rendszeresen járó arcok ismerősök lenni, volt, aki megjegyezte, hogy nagyon kitartóan küzdök itt nap, mint nap - ez mondjuk jól esett nagyon. Nagyon motiválóak az FB like-ok is, de a kollégák adják a legnagyobb lökést, amikor megjegyzik a munkahelyemen, hogy látszik a fogyás. Én mondjuk nem veszem észre a hasamon, de igaz, a nadrágszíjra kell egy új lyuk, tehát valami azért történik bennem.