Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Röviden nagyon sok minden, kicsit bővebben nagyon sok rossz és természetesen némi jó is.
Kifejtve részletesen, nem bánva, ha senki nem olvassa, de legalább megörökítve annak, akit esetleg érdekel. Nem mondom, hogy lehet tanulni belőle, de ennek is megvan a maga kis elhanyagolható esélye...
Lilu gyógyulása után éltük kis családommal a magunk anyagilag nem kicsit terhelt életét.
2019 februárjában kiderült számomra, hogy (volt) nejem már más oldalán keresi a boldogságot... Ez feldolgozni nagyon nem volt egyszerű, de májusra nekem is új párom lett, aki minden bánatomat elfeledtette velem, próbálta új irányba terelni kisiklott életemet. 2020 januárjában tettünk pontot a válás végére, váltott nevelésben maradhattak a gyerekek, igaz, ennek nyugdíjas koromig fizetendő jelzálog törlesztőrészletek sokasága lett az ára.
Buta fejjel azt gondoltam, hogy a nyugalmamat is megvásároltam a kifizetett összeggel - de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Volt nejem minden létező módon beleszólt Zsuzsival való közös életünkbe, ellenünk (pontosabban Zsuzsi ellen) fordította mindkét lányomat - szerencsére Dani fiamat nem tudta befolyásolni. Én itt végtelen nagyot hibáztam, nem egyszer és nem is kevésszer: a különböző gyámügyes és "megyek a bíróságra" szólamok miatt nem mertem nagyon határozottan odaállni és azt mondani neki: itt a határ, idáig tartott a te beleszólásod a dolgaimba. Az új kapcsolatomat is sikerült megmérgeznie, Zsuzsi idén év elején elhagyott. 10. hónapja szenvedek és várom őt vissza, amire tudom, hogy egyre kevesebb az esély, de ahogy a költő mondja: "Ember küzd és bízva bízzál!" - soha nem fogom feladni a küzdelmet érte. Nem hibáztatom őt, jól döntött, én ezt eddig se bírtam volna. Én megint késő "ébredtem fel", kellett ez a pofon, hogy változtatni tudjak - én vagyok minden bajom okozója.
Nemrég túlestem egy trombózison is és a két dolog (Zsuzsi és az egészségem) nagy változásra ösztökélt: teljes életmódváltás! Az FB-n tettem egy nagy vállalást, várva kicsit a bíztatást, megerősítést: év végéig le akarok fogyni, 22 kilót kell leadjak (már csak 17-t)!
Nem megpróbálom, hanem teljes erőből csinálom azokat, amiket Zsuzsi tőlem kért, amíg velem volt: kevesebb, de egészségesebb étkezés, sok mozgás, kevés lustulás. Tudom, akkor kellett volna ennek nekilátnom, amikor még mellettem volt... De jobb későn, mint soha alapon szeretném Neki is, magamnak is megmutatni, hogy új, más ember lettem.
Ezek érdekében reggelire egy zsömle, sok felvágottal, ebédre, vacsorára csak egy alma. Nem túl fantáziadús diéta, gyanítom egy idő után kontraproduktív is lesz, de pont emiatt fogok konzultálni szakemberrel is, aki kitalál nekem olyat, amit a finnyás, kényes gyomrom is elfogad :-)
Keményen nekiálltam a mozgásnak is. Vagy kerékpározás, vagy hosszú gyaloglás - nem séta! - de vettem egy kondibérletet is. Így sikerült kb. másfél hét alatt leadni 5 kilót - innentől lesz nehéz, mert maradt még 17 felesleges...
Tagnap Dani fiammal megkerültük bringával a Velencei tavat, utána még elmentem kondizni is kicsit.
Ma betekerek a városba (oda-vissza ez is 22 km), találkozok egy jó barátommal és aerobic-edző feleségével, aki szintén a segítségemre lesznek céljaim elérésében.
Próbálok majd ezen a felületen, mint egy naplót vezetve, minden mozgásról, diétáról és az elért test-súly csökkenésről beszámolni.
Bármilyen építő jellegű kritikát, hozzászólást nagy örömmel fogadok!
