BrikóFilm

Ex kertivasutas blog, kiegészítve Lilu lányom betegségének és gyógyulásának történetével, ami most saját magammal foglalkozik (kiírom a fájdalmat magamból...)

Friss topikok

4. nap

2009.11.01. 20:11 | Briko | 7 komment

Címkék: betegség leukémia

Ma jó napom volt, senki se bántott...

Reggel jöttek, most már szokás szerint, kihúzták azt a csövet a kezemből, amin ment bele a víz és vettek helyette vért. Ettől már nem félek, csak megszokásból kérem meg Anyát vagy Apát, hogy fogja a kezemet... Egyébként is elmondták, hogy beteg a vérem, amiatt vesznek el belőle minden nap egy csomót. Nem sokkal később vissza is jöttek és mondták, hogy a trombitáim száma 48000 körüli. Anya kirakott nekem sokféle hamit, kicsit ettem is belőle, majd jött a gyógyszer, mert közben azt is elmondták, hogy amiatt nem volt tegnap finom se az eperszörpi, sem a méz, mert valami szteroid volt benne. Reggel anya a szemem előt tette bele a port a joghurtomba és elmagyarázta, hogy muszály bevennem, mert ha nem, akkor nem mehetek haza... Rossz volt, de lenyeltem.

Apa is hiányzott, főleg, mert megígérte, hogy hoz nekem piros pizsomát és mindig szokott hozni valami ajándékot. Anyával felhívtuk, mondta, hogy siet... Amíg vártunk rá, kicsit kimentünk sétálni, nagyon klassz játékok vannak itt, ha nem lenne ez a sok szuri, meg gyógyszer és haza is lehetne innen menni, akkor egész klassz hely lenne... Találtam jó kis kirakóst, amit már egyedül is ki tudok rakni, azzal játszottunk egész sokat.

Már majdnem dél volt, amikor megjött Apa egy nagy csomaggal! Már a folyosón el akartam venni tőle, vajon mi van benne? Apa azt mondta, hogy a fodrászatból küldték, nézzük meg együtt. Tele volt gyümölcsel, gyógyszerekkel, befőttel - de ami a lényeg: kaptam 10 színes lufit, volt közöttük piros is! Ezekkel nagyon sokáig eljátszottam, meg is tudtam számolni őket.

Apa felvett egy vicces maszkot a szája elé, nem is látszott ki belőle csak a szeme...

Jött egy nővérke, és mondta, hogy menni kell valamilyen hangra, talán ultrára? Kérdően néztem Apára, mert Anya kiment a kertbe telefonálni Mamával, hogy most mi lesz? Fájni fog? Nem fog, nyugtatott meg Apa, csak be fogják kenni egy zselés anyaggal a hasadat, utána azt fogják símogatni. Ez tényleg így is volt, sokáig nézegették a hasimat, és azt mondták, hogy nincs komoly gond, csak a lépem nagyobb egy kicsit a kelleténél.

Bejött a doktornéni is meglátogatni, akihez otthon mindig megyünk, ha betegek vagyunk, neki nem örültem annyira, mert ő küldött a kórházba, de azért kedves volt tőle, hogy ilyen messzire eljött miattam....

Eljött az ebéd ideje, de egyáltalán nem voltam éhes. Felvágtam nekem narancsot is, amit pedig imádok, de most az se kellett. Valamiért végül ettem egy kis körtét, az tulajdonképpen finom volt. Jött a gyógyszer, gyorsan bevettem, így túl is estem rajta. Apa elővett még egy dominó készletet is a csomagból, egy nagy mesekönyvön csúzdásztattuk őket, nagyon jót játszottunk.

Ez tulajdonképpen klassz, hogy itt egész nap velem játszanak, otthon miért nem lehetett így? Otthon mindig valakinek mennie kellett dolgozni, tanulni, senki se ért rá ilyen sokat foglalkozni velem... Na mindegy, bízok benne, hogy ha hazamegyek, akkor is így marad a dolog.

Közben megjött Csaba bácsi, Anya rokona és képzeljétek: hozott nekem Piros pizsomát!!! Erre vágytam! Azonnal le kell cserélni...

Anya mondta, hogy hazaszalad Timihez, meglátogatja őt és hoz be nekem még kirakóst. Megígérte, hogy siet vissza, ezért elengedtem. Ekkor már kicsit álmos voltam, Apa fogta a kezemet, néztük együtt a mesét, lassan elaludtam.

Már sötét volt, amikor felébredtem, de akkor nagyon mérges voltam mindenkire. Hisztiztem, kiabáltam, dobáltam magam az ágyon, még a doktornéni is beszaladt, hogy mi a baj. Az a csúnya, keserű gyógyszer, biztos az az oka... De Apa aranyos volt, nem kiabált, tudta, hogy ki kell adjam magamból a haragot, meg fogok nyugodni. Így is lett, hirtelen minden rendben volt. Megjött Anya is, teljes a boldogság! Kaptam Csaba bácsitól, a feleségétől, Andi nénitől és Esztitől, Natitól (a kislányaiktól) még három nagy kirakóst és egy csomó színesceruzát!

Apa elbúcsúzott, mondta, hogy haza kell mennie Timihez, adtam neki sok puszit és kértem, hogy holnap siessen nagyon be hozzám. Utána Anyával kirakósoztunk és színeztünk sokáig. Végül sajnos be kellett venni megint a gyógyszert, Anya megint epresbe tette bele és rakott még a tetejére egy kanál pudingot is, hogy finom legyen, így le tudtam nyelni. Most már csak vacsiznom kellene de nem vagyok éhes...

A bejegyzés trackback címe:

https://brikofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr321491615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2009.11.02. 00:15:32

Briko.....

kitartás!!!!!!! A kis hőst üdvözöljük.

Mrs.O. 2009.11.02. 10:35:04

Sokat gondolok rátok!

meggyespite 2009.11.02. 21:32:57

Megható. Szerintetek tényleg így éli meg?

Briko · http://www.corvinsalon.hu 2009.11.02. 22:35:43

@meggyespite: Igen, én legalábbis így gondolom...

Briko · http://www.corvinsalon.hu 2009.11.05. 20:22:37

@Jermann Kálmán: Köszönöm, senki se kerüljön ilyen helyzetbe...
süti beállítások módosítása