Véget ért a kemoterápiás kezelés első, brutális szakasza. Lilu lányom túlélte, itthon van, jellemzően jól érzi magát. Köszönettel tartozunk ezért Dr. Péter György főorvosnak valamint a Madarász utcai kórház teljes ápolószemélyzetének, akikre a legnagyobb szeretettel és tisztelettel gondolok minden percben, ahogy kislányomra nézek. De felsorolhatnám itt az onkológiai osztály szinte mindegyik orvosát is, akik team-munkában dolgozva, a problémákat és a sikereket egymással megosztva küzdenek folyamatosan az itt ápolt gyermekek életéért. Hosszú lenne a felsorolás és talán értelme kevés, ezért kihagyom...
Készül viszont egy riport Dr. Péter Györgyel a betegségről, annak felismeréséről, gyógyításáról és egyéb hasznos tudnivalókról, amit terveim szerint bárki számára elérhetővé teszek majd a honlapomon, megpróbálom majd mind szélesebb körben propagálni.
Visszatérve Lilura: a fenntartó kezelésbe léptünk, ez egy hosszabb, másfél éves szakasz lesz - ha nem jön közbe semmi. Mi is jöhet közbe és miért? Jelenleg tabletta formájában kap gyógyszert napi rendszerességgel, illetve havonta egyszer a gerincűrbe, lumbálpunkció (nem biztos, hogy így írják) segítségével.
Lévén a bevitt adag sokkal kevesebb, mint a kezelés első szakaszában volt, mondhatni a töredéke, sokkal nagyobb esélye van a rákos sejtek újbóli szaporodásának, mint az elmúlt 8 hónapban. De a direkt kemoterápiát nem lehet huzamosabb időn át alkalmazni, nincs szervezet, ami azt kibírná... A tudomány jelenlegi állása szerint a rákos sejteket (sajnos csak az egészségesekkel együtt) csak kiírtani lehet, azt nem tudják, hogy mi a felelős a szaporodásukért. Mi pozitívan gondolkodunk, bízunk benne, hogy nem fognak újra elszaporodni...