Az elmúlt két napban semmi rossz nem történt. Nem bántottak, nem szúrtak meg, nem lettem rosszul...

Tegnap bejött a szobámba egy új doktorbácsi, azt mondta, hogy ő lesz a kezelőorvosom, alaposan megvizsgált, majd sokáig beszélgetett Anyával és Apával. Már épp a délutáni alváshoz készülődtem, de azért füleltem, hogy hátha meghallok és megértek valami érdekeset... De csak valami kemoterápiáról beszéltek, gyógyszerekről, hogy miket fogok kapni és milyen sorrendben, láttam Apán, hogy ő se érti még az egészet. De azt is láttam rajta, hogy bízik a doktorbácsiban, ezért én is bízok benne. Apa kapott tőle egy táblázatot, ami hazavitt, gondolom azért, hogy megmutathassa másoknak is...

Ma bejött hozzám TIMI!!!

Pont a folyosón sétáltunk Anyával, amikor megláttam Timit, Nagypapát és Apát! Mint kiderült, Timit is behozták a doktorbácsihoz egy vizsgálatra, vért is vettek tőle. Timi még nagyon félt, pedig mondták neki, hogy én se félek, tőlem minden nap vesznek vért, már fel se tűnik, olyan lett, mint a fogmosás. Kaptam tőle mosolygós sárga labdát!

Aztán hazamentek, mert Apának kellett mennie dolgozni. Aludtam kicsit és már vissza is jött Apa, de sajnos egyedül. Elővettük az egyik kifestőt, sokáig szineztünk, én mondtam meg Apának, hogy mi milyen színű legyen. Később még kimentünk egy kicsit a játszószobába, ott megismerkedtem egy Maxi becenevű kisfiúval, akinek ugyan az a betegsége, mint az enyém. Én lego-val játszottam, Apa garázst épített nekem, ő pedig szakácsot játszott. Megbeszéltük, hogy ha felnövünk, akkor én fodrász leszek és levágom majd a haját, ő pedig csinál nekem finom ebédet. Közben Anya az ő anyukájával beszélgetett.

Este lett, Apának sajnos haza kellett mennie, mi pedig mentünk Anyával az ágyba...