Tegnap végre "körbeért" a pálya, erre gondoltam egy merészet: feltettem rá az egyik kis startkészletes mozdonyt, hajrá...

Lett is (azaz dehogy lett...) meglepetés: a cirka 150 méternyi sínen kb. 10 centi volt a legnagyobb távolság, amit önerőből meg tudott tenni. Tulajdonképpen nem is csoda, a sínek 3 évvel ezelőtt voltak utoljára használva, azóta tűrték a természet áldásait, kutyát, macskát, gyerekeket, átéltek egy felszedést, költözést, újbóli lerakást. Szóval mit szépítsem, bitang koszosak voltak. A slusszpoén az volt, amikor az ytong elemekből épült alagútba viszont beszaladt a mozdony (persze, az ott lévő sínek védettebbek), viszont a közepén megállt :-( Lapáttal kellett kikanalaznom... Feladat: olyan alagút készítése ami úgy is néz ki, mint egy alagút, de mobil, azaz leszedhető a teteje és takarítható.

Ki, mivel oldja meg ezt a kérdést?

Ma aztán reggel nekiestem (nekitérdeltem) az LGB sínradírjával a síneknek és hozzáláttam a nagytakarításhoz. Délután négy körül kész is lettem: siker, a vonat -az alagút kívételével- gyönyörűen haladt az új pályán!

Hamarosan videózok, fényképezek, van egy új és lesz még két új vagon is az állományban...