BrikóFilm

Kertivasutas blog, kiegészítve Lilu lányom betegségének és gyógyulásának történetével.

Friss topikok

Kerti napló - 2006 május 10.

2006.05.10. 22:12 | Briko | Szólj hozzá!

Április elejét családommal és Martisz barátommal Németországban (ottani kedvenc városunkban, Kölnben) töltöttük, programjaink középpontjában természetesen a vasúttal. Itt némileg offtopic, de szerencsénkre felfértünk a világbajnokság promotálására indított nosztalgia-szerelvényre, melyen egyáltalán nem látszott meg az üzembeállítása óta eltelt több emberöltőnyi idő… Egy szép napon ellátogattunk Amszterdamba is, az ICE3 3 óra alatt győzi le a két város közötti távolságot. Az utazás extra érdekessége, hogy az első osztályú vezérlőkocsit „utas részét” a vezetőállástól csak egy tejüveg választja el, amin keresztül pompás kilátás nyílik az előttünk lévő pályára. A kilátás egyedül a feszültségváltáskor szűnik meg, ugyanis amikor a vonat áthalad a „szigetelt” szakaszon, akkor az üveg elhomályosodik, azaz nem lehet átlátni rajta. Mind a kölni, mind az amszterdami kirándulásról fotókat a www.martrain.hu oldalon láthattok majd, a videókat pedig a www.brikofilm.hu oldal „videók” részlegébe fogom feltölteni – ha lesz rá egy kis időm…

Természetesen nem kirándulás a kirándulás vasútmodellező boltok meglátogatása nélkül, ezért több helyen is „tiszteletünket” tettük, vegyes eredményekkel: az egyetlen boltot, ahol eddig normális LGB készlettel találkozhattunk eladták, ezért végkiárusítást tartott – annak is a végét sikerült csak elcsípni. Így elég nagy kedvezménnyel magaménak tudhattam a régóta vadászott „Arosa” szerelvény vezérlőkocsiját, valamint egy, a Bernina vonalon közlekedő motorkocsit.

Hazaérkezésünk után teljes erővel nekiláttam a földmunkának, elkészült az „új” rész, benne a nagyképűen „spirál” emelkedőnek nevezett kanyarral és le(fel)vezető egyenessel. Leraktam a töltés alapját képező téglákat, szintbehoztam őket, kezdődhetett a dekorálás. Új anyagot fedeztem fel a kertészetben, a faháncsot, amelyből bőségesesen szórtam a spirál közepébe ültetett kis fenyők közé, gondolván, ez majd elnyomja a gazok burjánzását… Tévedtem, önmagában jól néz ki, de mostanra már kinőtt alóla mindenhol a gyom, amit így sokkal nehezebb kiirtani. A sínek mellé egyébként a már jól bevált márványzúzalékot szórtam le.

Innentől kezdve már csak a kipróbálásra kellett várni… Nem is keveset, mert maga a modellek kicsomagolása is nem kevés időt vesz igénybe, nemhogy a beüzemelése… Úgy alakultak a dolgok, hogy vagy én nem értem rá, vagy az eső ömlött, vagy visszatélisedett az időjárás az elkövetkező napokban (hetekben). De hogy nem maradjak sikerélmény nélkül, valamelyik este összegyűlt a triumvirátus (Vika és Martisz barátom valamint csekélységem) és a fűtött szobában kipróbáltunk két mozdonyt. Nem kis erőfeszítések árán rájöttünk, hogy a digit startkészlethez adott vezérlővel maximum a mozdonycímet lehet átírni, olyan alapvető dolgokat, mint pl. gyorsulás, lassulás már nem lehet programozni. Ez sajnos baj, mert jelen állapotban ezen értékek eléggé ******-ul vannak beállítva, magyarán analóg jelleggel működnek a mozdonyok, azaz ha letekerem a sebességet nullára, úgy állnak meg, mintha betonfalnak ütköztek volna. Mindegy, egy körpályán a szobában úgysincs ennek túl nagy jelentősége, jöjjön a hangpróba… Itt jött a meglepi: mintha a házimozit kapcsoltuk volna be! Teljesen élethű hangok, iszonyatos hangerővel. Oké, zárt térben minden jobban szól, illetve van is hely a 6 kilós mozdony belsejében hangszórónak, végül is nem csoda – de azért meglepődtünk és nagyon tetszett a dolog akusztikája.

Május közepén végre elcsíptem egy napsütéses szabadnapot, hajrá, üzemeljük be a kertivasutat felkiáltással és egy flaska Jägerrel feltettem az első mozdonyt (Albula) a pályára. Itt elkövettem egy hatalmas hibát, amiért csak szégyellhetem magam: vakon hittem a fórumon egy információnak, nem mértem le saját kezűleg, milyen magas a mozdony felengedett palettával, a következményeket mindenki képzelje el…

Jött a következő csalódás: a mozdony előtt tolt kis nyitott teherkocsi méterenként borul le a pályáról, hogy miért, arról fogalmam sincs.

Oké, a videózás így nem megy, állítsunk össze egy hosszabb szerelvényt! Mozdony + 6 személyvagon: ez már megközelíti az igazit, kipróbálás: a nehéz mozdony szó nélkül húzza fel a szerelvényt az emelkedőn, ezzel nincs gond. De az R1-es íveken viszont siklik… Ennek az is lehet az oka, hogy nincsenek teljesen szintben a téglák, de az is, hogy túl súlyos a szerelvény és annyira feszül a kanyarokban, hogy nem tud a sínen maradni, keresi a legrövidebb utat (egyenest) és leugrik a pályáról. Ami érdekes: a panorámakocsi egyszer sem siklott ki, vajon miért? Talán mert elég mélyre van ültetve, vagy csak más minőség? Nem tudom. Mindenesetre nem sikerül egy jót játszanom, csak jól felidegeltem magam… Na mindegy, most következik akkor a mozdony javítása, a pálya finomhangolása, az R1 ívek R2-re cseréje (ez némi újratervezéssel is jár majd).

Időközben egy, a börzén megismert LGB importőr segítségével „megszabadultam” az ÖBB-s modelljeimtől, jöttek helyette új RHB-s tehervagonok, R2-s sínek, új vezérlő, amivel már programozni is lehet a CV értékeket, még egy peron, valamint az RC-s vezérlő vevője (az adóval még adósom az LGB…)

Cserébe viszont remélem, hogy most már állandósul a tavaszi időjárás, több lehetőségem és időm lesz a kertben a fejlesztésekre.

A bejegyzés trackback címe:

https://brikofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr82187582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.