BrikóFilm

Kertivasutas blog, kiegészítve Lilu lányom betegségének és gyógyulásának történetével.

Friss topikok

3. nap

2009.10.31. 21:39 | Briko | Szólj hozzá!

Címkék: betegség leukémia

Ma korán keltünk, a nővérke ébresztett, hogy ébredni kell, mert jön a doktornéni. Megin vittek el a véremből, azt monták, meg kell számolni benne a vérlemezkéket. Azok mik? Azt már tudom, mert hallottam tegnap sokszor, hogy a számuknak több százezer kell lenniük, akkor vagyok egészséges és mehetek hintázni, de nekem most alig van pár ezer. Amit tegnap este kaptam sárgát a zacskóból, azokban azt hiszem, azok voltak benne. Nem sokára jöttek vissza, örült a doktor néni, mert valami nyolcvanezeret számot, ami már elég a vizsgálathoz? Hogyan lehet is sokáig elszámolni ilyen rövid idő alatt? Én még csak tízig tudok számolni, és azt se mindig hiba nélkül - biztos nagyon okos a doktornéni. Megjött Apa is, de jó, hozott megint epresdörmit!

Leültek mellém az ágyra és azt mondták, hogy most segítenem kell. Be fogunk menni egy szobába, ahol le kell üljek az ágyra, előre kell hajoljak, meg kell fogjam a lábacsámat és bármit is érzek, nem szabad megmozduljak. Jaj, csak nem fognak valamit beleszúrni a hátamba??? Bíztattak, hogy csak annyit fogok éreznim hogy Anya bekrémezi a hátamat...

Bementünk, Apát kiküldték, felültünk az ágyra és bekrémeztek. Előrehajoltam, anya segített fogni, annyira féltem, hogy emiatt nem is mozogtam. Valami nagyon furcsát éreztem magamban, mintha bennem lenne valami, de ugye az nem lehet? De hirtelen vége is lett, mindenki megdícsért, hogy nagyon ügyes vagyok, mehetek vissza a szobába pihenni.

Visszamentünk a szobába, egy órácskát feküdtem, néztem a tv-t, közben Apa egy csomó finomságot rakott ki az asztalra! Hozott sajtit, szalámit, párizsit! Mindet szeretem, de valahogy nem vagyok éhes... Mindegy, mindenki bíztatott, hogy egyek, mert attól gyógyulok meg, elkezdtem csipegetni. Közben Apát kihívta a nővérke, vitte magával a kedvenc sötétkék poharamat is, vajon mit hoz benne? Mintha valami homokszerűt láttam volna az alján, de már öntötte is bele Apa a finom eperlét. Gyorsan nyújtottam is a kezem, hogy kérem, mert azt nagyon szeretem! Csak egy korty volt benne, azt gyorsan bekaptam - júúúúj!!! Apa becsaptál, ez nagyon rossz!!!!!!!! Láttam rajta, hogy megint könnyes a szeme, inkább a hami felé fordultam, de ahogy ránéztem, szörnyű rossz érzés fogott el: hányni fogok! Apa leült mellém, gyorsan elmesélte, hogy hol aludtak a cicák éjszaka, én pedig el is felejtkeztem a hányásról. Kínáltak, hogy egyek, megpróbáltam, de megint jött a hányinger - inkább hagyjuk...

Közben hallottam, hogy van valami Prednisolon nevű szteroid (az mi, ugye csoki?), amiből ma kettőt kell bevegyek, holnap már hármat, minden nap többet... Meg nagyon fontos, hogy a mai vizsgálat eredménye negatív legyen - nem is viszgálat, ugye? Amikor a mesét néztem, folyamatosan valami fehérvérűségről beszélt Apa és Anya, ezt se értettem, hiszen a vér piros, azt én is tudom! Bár tavaly nyáron klasszul lebarnultam, idén meg egyáltalán nem, tiszta fehér volt  bőröm... Az arcom is folyamatosan sápadt, mondta is mindenki... Amikor lázas voltam, nagyon nehezen ment le a lázam, ezt jelentheti?

Bejött a doktornéni, és mondta, hogy az LP negatív lett, nincsenek benne rákos sejtek. Ebből megint nem értettem semmit, de Anya és Apa nagyon örült, ezért én is vidámabb lettem kicsivel. Apának el kellett mennie dolgozni, de Anya itt maradt velem és azt mondta, hogy rögtön jön a Mama is, biztos hoz valami ajándékot! De jó, végre valami ami jó!

Kérdezték a nővérkék, hogy iszok-e eleget, valamiért Anya azt mondta, hogy nem sokat, de hát mit csinálja, ha nem vagyok szomjas? Behozták megint az állványt, bedugták a csövet és megy belém folyamatosan valami vízszerű dolog... Érdekes, mennyi víz és miért nem kell annyit pisilnem? Ez nem lesz baj? Egyébként is ciki dolog most a pisilés, mert kaptam egy piros bilit, hogy abba kell, nem a wc-be, pedig én már nagylány vagyok! Utána meg Apáék valami papírt mártanak a pisibe és nézik, hogy milyen színű lesz - szerintem ez buta dolog.

Megjött Mama, kimentünk sétálni, de ez nem volt jó, mert tolni kellett mellettem Anyának az állványt is, a cső bennem maradt, fáradt is vagyok, nyűgös is vagyok, valami nem stimmel, menjünk inkább a szobába, hagyjon engem mindenki békén, ellenkezni akarok!!!

Mama el is ment, szerettem volna nagyon hazamenni vele én is, de azt mondták, hogy még nem lehet... Cserébe kaptam egy kanál mézet, de mintha lett volna megint valami az alján, nem is volt olyan finom a méz, mint szokott, de azért lecsúszott.

Egész este játszottunk Anyával, hogyhogy nem fárad el? Én már nagyon elálmosodtam, Apával beszéltem telefonon, kértem, hogy vegyen nekem piros pizsomát, majd elaludtam...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://brikofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr851489698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.