Előző hétvégén ismét eljutottunk Svájcba, ami számomra örökre a "Vasutak Mekkájaként" szerepel a térképen. A fő cél, ami miatt még a télen biztossá vált az utazás, az egy koncert volt, Svájc nemzeti ünnepén, augusztus 1-én:
Péntek hajnali egy órakor pattantunk be feleségemmel Martisz barátom kocsijába, hogy nekivágjunk az 1000 km-s útnak, aminek végén dél körül érkeztünk meg a Wallensee partjára.
Utunkat Luzern irányába folytattuk, de szinte percenként lett volna miért "fotómegállást" tartani...
Itt egy kis kavargás után megtaláltuk a főpályaudvart, ami méretét tekintve méltó párja lehet bármelyik hazai, fővárosi testvérének is. A Golden Panoramic Express menetrendjét már itthon megnéztük, a parkolás után volt még 5 percünk a vonat indulásáig - ebbe a pénztárnál vagy automatánál való jegyváltás már nem fért volna bele. Szerencsére a vonat mellett álló kalauz (nem, nem az itthon megszokott "kaller", hanem a kultúrált, nyelveket beszélő, segítőkész úriember) szó nélkül kiadta nekünk a nyakában lógó kis készülékből a jegyeket Interlaken-be és már pattantunk is be a másodosztályú vagonunkba.
Ismét jó választásnak (és spórolásnak) bizonyult, hogy nem az elegáns panorámavagonba vettünk jegyet, ugyanis itt szinte teljesen lehúzható ablakok voltak, amik leegyszerűsítették a fényképezést és a videózást.
A környéken egyébként a ZentralBahn szerelvényei közlekednek, ezekből egy húzta a mi speciális festésű szerelvényünket is.
Az út mellett a hegyeken - völgyeken - tavakon - szurdokokon kívül láthattunk fából készült fűtőházat is:
Gábor barátomnak még egy kertivasút pályát is sikerült megörökíteni :-)
A vízesések szintén végigkísérték a két órás utat:
A pálya emelkedése nem mondható túl lankásnak, ezért sok helyen fogaskerekek segítették a hegyoldalra való kapaszkodást, illetve ereszkedést.
Az út utolsó harmadában egy fejpályaudvaron a szerelvény irányt váltott, itt sikerült élőben is lefényképezni a -szerintem- legszebb festésű svájci mozdonyt:
Interlakenben volt egy kósza ötletem, hogy menjünk fel a Jungfrau tetejére, de mint kiderült, 3,5 órás út csak felfelé, ugyanannyi lefelé - a 48 órás ébrenléthez már túl fáradtak voltunk, tehát kihagytuk. Maradt egy kis séta, kávézás, videózás és fényképzés a két tavat összekötő vasúti híd lábánál.
Visszaültünk az ellenvonatba és elindultunk vissza Luzern felé, ahol a kocsinkat hagytuk. Férfiasan bevallom, az út második felében elaludtam - de a svájci vonaton még ez is kényelmes volt :-)
Luzern gyönyörű (kis?)város, gyönyörű tavakkal, példaértékű tömegközlekedéssel.
Irány Zurich, ahol elfoglaltuk szállásunkat a már megszokott Ibis Hotelben, majd elindultunk, hogy a nap lezárásaként megvacsorázzunk egy kíváló olasz pizzát a Zurichsee partján...
Másnak Engelberg volt a cél, amihez az út ismét Luzernen keresztül vezetett. A reggelinket a pályaudvaron vettük magunkhoz, innen indultunk a koncert helyszínére.
A "bemelegítő" műsorszámok már zajlottak, mi úgy döntöttünk, hogy a fő koncert előtt felmegyünk még a Titlis Berg-re is, ami jó választásnak bizonyult. Már a felvonóról is élmény volt a fényképezés, de a hegy oldalában lévő kis tó egyszerűen csodásnak bizonyult.
Természetesen a koncertek is nagyon jó voltak, hulla fáradtan értünk hajnalban vissza Zurichbe...
Másnap ismét a pályaudvaron (hol máshol...) reggeliztünk, itt sikerült lekapni az új elővárosi emeletes szerelvényeket is.
A kirándulásról készült összes fotó valamint a videó is hamarosan látható lesz a BrikóFilm honlapon.
